Szilvás gombóc – "magvas" szilvával

Nem is én lennék, ha egy receptet lépésről-lépésre követnék és betartanék minden egyes leírt szavát.

Mindig kell egy kis változtatás! Egy kis varia, valami más 🙂

Imádom a szilvát, igaz csak néhány esztendeje kattantam rá, most pedig örömködöm, hogy a piacokon hatalmas kupacokban mosolyognak rám ezek a csodálatos gyümölcsök.

Éppen ideje szilvásgombócot készítenem, mielőtt azon kapom magam, hogy a szilva szezonja is lejár.

Megosztom veletek, hogyan készült legutóbbi szilvás gombócom, most “magvas” verzióban.

60 dkg krumpli

liszt

2 tojás

csipet só

cukor

fahéj

egész mandula

egész mák

A krumplit kockára vágva sós vízben puhára főztem, majd ezt követően megtörtem.

Hagytam kihűlni, persze nem csak azon egyszerű okból, hogy forró krumplit igencsak nehéz lenne kézzel gyúrni, hanem mert meleg krumpliból nem lehet lágy tésztát kapni és nem történik meg velünk is az, mint Sárikával abban az ominózus dalocskában: “gyúrta kézzel-lábbal, mégiscsak úgy kellett felvágni baltával”.

Hozzá adtam a tojást és annyi lisztet, amennyit felvesz. No para! Egy könnyű tésztát kell kapni belőle.

Kb 2-3 mm vastagságúra nyújtottam és kockákra vágtam.

Már előre kimagozott szilvákat fahéjas barna cukorba mártogattam, majd mindegyik közepébe egy-egy szem hámozott mandulát helyeztem.

A kis hamis magvas szilvák így kerültek fel egy-egy kocka közepére amelyekből gombócot formáztam.

Forrásba lévő sós vízbe helyeztem őket, mikor feljöttek a víz tetejére még néhány percig  főztem őket.

Mindenki pirított zsemlemorzsában hemperegteti meg a gombócokat, egyszer próbáljátok ki egész mákkal helyettesíteni a pirított morzsát, tálaláskor pedig [egy kis rummal hígított szilvalekvárral nyakon önteni a gombócokat.] kevés fahéjas cukron sütött almakarikákra helyezni a gombócokat.

Sikerekről majd ne feledjetek el beszámolni! 😉