Nagyi állandóan sütött. Mintha mindig vendégeket várt volna. Persze ahányszor megérkeztem hozzá, első utam a “kamrába” vezetett- tudtam, hogy akad valami finomság. Pogácsa mindig volt, sajtos vagy káposztás vagy töpörtyűs esetleg krumplis, egy biztos leveles volt és puha, amit inkább csak “na még ezt az egyet” néven neveztem.
Ezekben a szürke, hűvös napokban én is szívesen sertepetélek a konyhában a sütő körül, jól esik elővarázsolni a gyermekkor ízeit és nem utolsó sorban a sütés kikapcsol.
Neki is láttam a pogácsa készítésnek.
Hozzávalók:
30 dkg krumpli, só, babérlevél, rozmaring;
3 dkg élszető, 3 dl langyos enyhén cukros tejben megfuttatva;
15 dkg zsír margarin;
2 tojássárgája;
60 dkg liszt;
só, bors, tárkony.
A megpucolt krumplit sós vízben megfőzzük, rozmaring és babérlevél is kerül a vízbe. [ a tészta sokkal lágyabb lesz, ha nem héjában főtt krumplit használunk!]
Az áttört krumplihoz hozzáadjuk a margarint, az élesztős tejet és a tojássárgákat, majd a liszttel elkevert sót és fűszereket. Alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk [szokásos “amíg elválik a tészta az edény falától”].
Negyedórát pihentetjük, majd kinyújtjuk, szinte folyékonnyá olvasztott margarinnal megkenjük és hajtogatjuk. Összesen négyszer hajtogatjuk negyedórás időközönként.
Körülbelül 2 cm vastagra nyújtjuk, tetejét megrácsozzuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, tojássárgával megkenjük és már toljuk is a forró sütőbe.
A burgonyával készült tészták sokáig frissen maradnak, be kell vallanom, nekem még soha nem sikerült ezt az állítást ellenőrizni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: