Enni nem muszáj, élvezet

Emelje magasba a kezét az akinek kedve van főzni mikor a hőmérő higanyszála árnyékban is 40°C fölé kúszik!

Én nem. Ő nem. Ő sem…

Enni márpedig kell! Nem pusztán muszájból- élvezetből is.

Így történt velem ebben a hatalmas kánikulában: tűzhely helyett a hűtőszekrény felé menekültem.

Szerencsémre akadt benne néhány finomság, amiből összeütöttem a ma esti vacsorámat. Nem is volt nehéz!

Rögtön a kezembe akadt egy szép kerek mézédes sárgadinnye aminek nyáron nem tudok ellenállni.

Valahogy mindig belekerül a kosárba a hétvégi piacozás során – Bemászik –  Színe akár a napé.

Mindjárt tudtam, hogy a szárított hajszálvékonyra szeletelt sonka sem fog sokáig a hűtő polcán szomorkodni.

Tányéromra gurult még néhány  áttetsző gyöngyszemre hasonlító piros málna, mosolygós áfonya. Erőtől szétcsattanó üde zöld rucola, hogy mindezt megkoronázhassam pihekönnyű pecorino- és parmezán sajtforgáccsal.

Ellenállhatatlan!