Van ennek a tésztának rendes neve is, igazi olaszos: corsetti. Először Genovában találkoztam vele akkor még elképzelésem se volt arról, hogyan készülnek ezek a 4-6 cm átmérőjű korongocskák.
Mint mindennek Itáliában, ennek is története van. Minden nemesi család rendelkezett saját címerével ellátott korong nyomó szerkezettel, amit állítólag csak ünnepek alkalmával használtak.
A szerkentyű két darabból áll: egy fából készült kör alakú pecsét és egy korong szaggató. A frissen gyúrt vékonyra nyújtott tésztából korongokat kell szaggatni, majd ezt ráhelyezni a pecsétre és a korong szaggató másik végével rányomni a pecsétre. Minél gazdagabb volt a család annál díszesebb korongokkal nyomták a tésztát, aminek persze meg van az előnye, hiszen a gazdagon mintázott tészta tallérokon jobban megtapad a fantasztikus sugó.
Én is beszereztem magamnak egy ilyen kis kütyüt, de mivel felmenőim között nem igazán találni gazdag nemest, családi címer sem áll rendelkezésemre, be kellett érnem ezzel az egyszerű koronás mintával 🙂
Bevallom egyet már rendeltem valamikor tél végén interneten, de az csak egy kínai replika volt. Sok sikerről nem számolhatok be, de mivel nem vagyok egy könnyen feladó típus keresgélni kezdtem.
Hosszas kutatás után leltem rá a Mesterre, a keresést néhány telefon és e-mail követte mire kézhez vehettem a saját kis szerkezetet amihez még az eredeti tészta receptjét is mellékelte.
Rém egyszerű:
15 dkg liszthez hozzáadtam egy kevés sót, 3 tojás sárgáját és kb 1,5 dl fehér bor (jelen esetben egy könnyed muskotály került bele). Ezt alaposan összedolgoztam majd kb 3 mm vastagságúra nyújtottam. Kiszaggattam és a már említett módon a kütyüvel mintáztam.
Minden bizonnyal nagyon csillogtak a szemeim az eredményt látva, elvégre saját márkájú pastát főzök! Az örömtől végig táncoltam a sugó főzést a háttérben szóló salsára, kifőztem a tésztát és kész!
Alig várom, hogy ebéd vagy vacsora vendégek érkezzenek, őket is el fogom kápráztatni reményeim szerint 🙂
Hogy mi kerül a tésztára? Valójában ez ízlés kérdése. Bármit lehet, amivel a spaghettit vagy más tésztát önti nyakon az ember.
Ez esetben egy sima paradicsomos sugót turbóztam fel némi olívabogyóval és friss zsályával.
Egyszerűen mennyei!
[…] hanem hogy kifőzött és nem sütött. Corsetti a becsületes neve, itt van róla némi tudnivaló: http://culinartz.com/zsalyas-paradicsomos-teszta-korongok-olivabogyoval/ Mivel először ki kellett tapasztalnom, hogy milyen felületű pecsétet kell hozzá […]