Tévedés ne essék, nem most készítettem és nem is száz évvel ezelőtt csak most lett alkalmam megkóstolni. Mivel életem első csalamádéja, nem volt bátorságom kóstolás nélkül megosztani.
Mit mondhatok még? Piszkosul belakmároztam.
Alapja egy lapjaira hullott régi szakácskönyvből származik, amit még Édesanyámtól kaptam, ő pedig a Nagyitól. Sokszor lapozom és merítek belőle remek ötleteket.
Mindig nagyokat mosolygok a hasonló recepteken ( száz éves! és ha hozzáadom a kiadás évét, bizony már elmúlt másfél évszázados)
Nos ez volt a kiindulási alap azért is mert a vegyes savanyúság mellett találtam egy hivatkozást erre a receptre. Ha pedig az ember lánya a gyerekkor ízeit próbálja meg felidézni bizony vakon követi a hivatkozásokat, széljegyzeteket.
A timsó és vasfű az én verziómból kimaradt. Került bele helyette babérlevél és kapor.
Hozzávalók:
1 kg hagyma és ugyanennyi uborka,
kb 2 kg fehér káposzta,
kápia paprika, apró dinnyécskék.
Szépen megtisztítva, megmosva, legyalulva üvegekbe rakom és a már említett “Finom ecetes” uborkához hasonló eljárással készítem el.
A végeredmény pedig szinte biztos, hogy nem fogja megérni a tél végét.
A fotó minőségét pedig nézzétek el nekem, nem vagyok kellően mazochista, hogy addig kattintgassak amíg sikerül jó szögből, jó fényekkel készíteni egy képet. Ha így tettem volna legfeljebb az üres tányér képe kerülhet ide 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: