Mármegint spaghetti! medvehagymával

Aki nyomon követi a blogot tudja, hogy élek-halok az olasz konyháért, azon belül a tészták rajongója vagyok.

Világ vége volna, ha a spájzban nem lenne spaghetti és olívaolaj. Legrosszabb esetben is ezekből ütném össze a pastasciuttát.

Munkából eljövet elragadott az álmodozás: Van egy saját éttermem, nem túl nagy, legfeljebb hét asztal. Családias, már már intim és én vagyok a szakács!  Miután minden vendég jól lakott egy pohárka roséval elcsevegünk. Például, hogy hogyan készül az éppen aktuális kedvenc pastám.

A mai mindenképpen felkerülne az étlapra! Magam is meglepődtem a sikeremen és… a tányéromat bizony nem is kellett volna elmosnom 😛

Egy adaghoz kb 12 dkg spaghetti a leírás szerint al dente főzve, mivel kizárólag így az igazi.

Amíg a tésztám főtt, kevés chilis olívaolajat hevítettem, beledobtam 2 cikk zúzott fokhagymát, ráöntöttem kb 2-2 és fél dl sűrű házi paradicsomlevet, megszórtam két csipetnyi sóval, belekevertem egy evőkanálnyi mascarponét-ez utóbbi is házi készítésű, ugyanis mióta ráálltam a tej felvásárlásra, tehén hiányában :D, azóta nem csak sajtot, túrót nem vásárolok boltban, de még a mascarponét is magam készítem el. Nem nagy kunszt, de annál mennyeibb! (nyomába sem ér a boltinak, egy későbbi posztban beszámolok a készítéséről).

Végül friss összetépett medvehagymát adtam hozzá és az egészbe beleforgattam a már kifőtt tésztát.

Félelmetesen finom volt! Minden bizonnyal a lágy mascarpone okozta, amitől az egész   fantasztikusan selymes volt.

Hogy milyen az az álombéli étterem konyhája?

Nos, Culinartz hasonló konyháról szokott álmodozni 🙂  Csak harmóniában a természettel