Nem több mint egy hónapja még dideregtem a hóesésben, vacogtak a fogaim és vágytam a melegre.
Meg is fogadtam magamnak az első adandó alkalommal Gombóc Artúrrá válok és tele eszem magam finom fagyival. Persze nem olyan multi dobozosról ábrándoztam! És még csak nem is főzöttnek és olasznak csúfolt fagyasztott cukros színezett vízről.
Szájam íze szerint készült házi fagyiról álmodoztam, ahogyan ma is egész nap. Minél jobban fülledt a levegő a belvárosi betonrengetegben annál biztosabban tudtam, ma bűntudatot fogok magamnak okozni.
Így már nem is volt kérdés, hogy munkából eljövet meglátogattam kedvenc tejesemet, beszereztem tőle a friss tejszínt, amikor már dörgött. Alig bírtam kivárni, hogy megnyíljanak az égi csapok és az első nyári záportól bőrig ázzak!
Beszabadulva a konyhába előkaptam a fagylaltgép mélyhűtő rekeszében megbújt tálkáját (ugyanis mindig ott pihen, munkára készen, hiszen soha nem lehet tudni mikor terít le a fagyizhatnék vágya).
Sushi őrültként nem is volt kérdés, hogy „japán fagyi” készül és itt jegyezném meg minden sushi bolondnak és japán gasztronómiáért rajongónak ezt kötelező elkészíteni vagy legalább megkóstolni!
Egy hatalmas tálban a tejszínhez adtam nem kevés japán zöld tea port (matcha), kevés menta szörpöt, két csipetnyi darált pisztáciát, összekevertem és már landolt is a gépben.
20 perc sem kellett és már készen is volt. Egy kevés pisztáciával megszórtam és nekiálltam kanalazni. Legközelebb tölcsért is gyártok 🙂
Közben hallgattam az esőben fürdő madarak öröm csiripelését és tele szívtam magam a friss, esőtől átázott föld illatával.
Majdnem tökéletes este!
