Édes ihlet Fekete-erdőből

<![CDATA[Fekete-erdő. Mikor ezt a szót meghalljuk, biztosra veszem, hogy az első két átsuhanó gondolat közül az egyik egy édes, habos, meggyes, omlós tortaszeletet fest lelki szemeink elé. A kevésbé édesszájúaknál marad a sűrű sötét erdei gondolati kép. Ami természetesen ugyanúgy szép és élvezetes, ha már járt ott valaki, az pontosan tudja. Viszont most maradnék az ízlelőbimbók kényeztetésénél, még ha csak gondolatban is.

Nem vagyok nagy tortaevő, nekem egy szelet torta túl sok, főleg ha annak nagyobb része piskóta. Jobban szeretem azokat a desszerteket ami tele van habbal, krémmel, gyümölccsel, csokival, és csak nyomokban találni benne piskótát. Ennek tudható be, ha bármilyen desszertet is készítek, nem a piskóta az édesség gerince.

Valamit tudhattak régen a schwarzwald-i emberek, hiszen a fekete-erdő torta elődjét piskóta nélkül, azaz egyszerű desszertként fogyasztották. Cseresznyebefőttre tejszínhabot tettek és cseresznyepálinkával ízesítették. Hmm…micsoda édes mámor lehetett.

Egy csipet kellemes mámor és az édes élvezet kettőssége ihlette meg a fekete-erdő desszertemet.

Hozzávalók:

]]>

Tovább a blogra »