<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Culinartz</provider_name><provider_url>https://culinartz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>MESIKE</author_name><author_url>https://culinartz.cafeblog.hu/author/culinartz/</author_url><title>Vaníliás levendulaszirup</title><html>Félreértés ne essék, nem a hétvégén követtem el a szirup főzést, de mint oly sok más elkészült finomság ez is eddig csak lapult az ismeretlenben.

Egy előző &lt;a href=&quot;http://culinartz.com/2011/07/01/levendulas-limeos-citromlekvar/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;posztomban&lt;/a&gt; már meséltem, hogy munkába menet miként kerített hatalmába a belvárosi levendulatenger.

Nos, tény a levendula íze és illata összetéveszthetetlen, azokat akik még ma is fanyalognak kipróbálni a konyhában, csak bátorítani tudom: a levendulával mennyei ízhatásokat lehet elérni, akár egy egyszerű fagylaltot vagy limonádét megbolondítva, akár kalácsot ízesítve, nem kell attól tartani, hogy levendula szappanba (&lt;em&gt;Savon de Marseille&lt;/em&gt;) harapás élménye kerít majd hatalmába.

&lt;strong&gt;Hozzávalók:&lt;/strong&gt;

600 ml víz,

500 g vaníliával ízesített cukor (az a cukor amibe mindig beledobálom a kikapart vaníliarudakat),

20 g friss levendula (vagy 15 g szárított virág).

A vizet és a cukrot felforraltam és 20 percig főztem, majd beleszórtam a virágokat, további 10 percig főztem. Ezt követően hagytam pihenni 10 percig, majd leszűrtem és üvegecskékbe töltöttem. Hat hónapig felbontás nélkül egész biztosan eláll.

&lt;a href=&quot;https://culinartz.cafeblog.hu/files/2011/07/levendulaszirup01.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-439&quot; title=&quot;levendulaszirup&quot; src=&quot;https://culinartz.cafeblog.hu/files/2011/07/levendulaszirup01.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;640&quot; height=&quot;480&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>