<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Culinartz</provider_name><provider_url>https://culinartz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>MESIKE</author_name><author_url>https://culinartz.cafeblog.hu/author/culinartz/</author_url><title>Enni nem muszáj, élvezet</title><html>Emelje magasba a kezét az akinek kedve van főzni mikor a hőmérő higanyszála árnyékban is 40°C fölé kúszik!

Én nem. Ő nem. Ő sem...

Enni márpedig kell! Nem pusztán muszájból- élvezetből is.

Így történt velem ebben a hatalmas kánikulában: tűzhely helyett a hűtőszekrény felé menekültem.

Szerencsémre akadt benne néhány finomság, amiből összeütöttem a ma esti vacsorámat. Nem is volt nehéz!

Rögtön a kezembe akadt egy szép kerek mézédes sárgadinnye aminek nyáron nem tudok ellenállni.

Valahogy mindig belekerül a kosárba a hétvégi piacozás során - &lt;em&gt;Bemászik -&lt;/em&gt;  Színe akár a napé.

Mindjárt tudtam, hogy a szárított hajszálvékonyra szeletelt sonka sem fog sokáig a hűtő polcán szomorkodni.

Tányéromra gurult még néhány  áttetsző gyöngyszemre hasonlító piros málna, mosolygós áfonya. Erőtől szétcsattanó üde zöld rucola, hogy mindezt megkoronázhassam pihekönnyű pecorino- és parmezán sajtforgáccsal.

Ellenállhatatlan!

&lt;a href=&quot;https://culinartz.cafeblog.hu/files/2011/08/pc3a1stc3a9tom_lecsc3b3_ragu_sc3a1rgadinnye-057.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-472&quot; title=&quot;sárgadinnye 057&quot; src=&quot;https://culinartz.cafeblog.hu/files/2011/08/pc3a1stc3a9tom_lecsc3b3_ragu_sc3a1rgadinnye-057.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;640&quot; height=&quot;426&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://culinartz.cafeblog.hu/files/2011/08/sdinnye-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>