Almás flan

A flantészta Franciaországból ered és páte á foncer a neve. Omlós, kifinomult és ropogós.
Hatalmas előnye, hogy a tészta hűtőben 1 hétig eláll, nem utolsó sorban tölthető édes és sós töltelékkel. Ebben csak a fantázia szab határt.

Ezúttal almával töltöttem..

Tészta:

25 dkg liszt,
12,5 dkg puha vaj,
1 tojás,
1 ek cukor,
1/2 tk só,
40 ml hideg víz.

A liszt közepébe mélyedést nyomunk, belehelyezzük a vajat, sót, cukrot és a tojást. Ezeket összemorzsoljuk, majd szépen apránként beledolgozzuk a lisztet. Egy morzsalékos állagot kell kapnunk. Ekkor hozzáadjuk a vizet és beledolgozzuk, amíg a tészta kezd összeállni.

A tenyerünkkel 4-5ször megnyújtjuk a tésztát, majd cipót formázunk belőle és folpackba csomagolva a hűtőbe tesszük felhasználásig.

Töltelék:

8 darab közepes alma,
1 vanília rúd, hosszában félbe vágva (elhagyható),
50 g vaj,
80 g cukor 40 ml vízben feloldva.

A tésztát 3 mm vastagságra nyújtjuk és kibélelünk vele egy 24 cm átmérőjű tortaformát, vagy flangyűrűt, kb fél cm magasan. Negyedórára a hűtőbe tesszük.

Sütőt 200 fokra melegítjük.

Meghámozzuk, kimagozzuk nés félbevágjuk az almákat.

Az almák egyharmadát (külső kisebb széleit levágjuk) lábasba tesszük, hozzáadunk 50 ml vizet a vajat, a vanília rudat és puhára pároljuk. Ezután krumplinyomóval püré állagúra törjük és hagyjuk kihűlni. Közben a cukrot 40 ml vízben feloldjuk.

A tészta alját megszurkáljuk, a kihűlt almapürét beleöntjük és szétterítjük. Az almákat 2 mm vastagra szeleteljük és egymást részben fedve rárakosgatjuk az almapürére.

Kb 30-25 percig sütjük, amíg halvány aranyszínűre nem sülnek az almaszeletek.

20 percig hagyjuk hűlni, majd a tetejét megkenjük a cukros keverékkel, rácsra helyezzük és hagyjuk (!) kihűlni.

Az igazi francia flan nagyon vékony tésztájú, ebből  a mennyiségből nem csak egy 24 cm-es formára jutott, de maradt még kis 10-es formácskákba való is. Igaz én csak a pöttömkéket kenegettem meg a cukros kulimájsszal, de természetesen a nagyobbik is elviselte volna. Így nem lett szép fényes, ám megnyugtatott, hogy nem terheltem magam felesleges bűnös szénhidráttal 🙂