Culinartz

Majdnem úgy vagyok mint Agatha Christie aki legjobb regényeit mosogatás közben találta ki, annyira utált ugyanis mosogatni, hogy gyilkos gondolatai támadtak tőle. Nos a mosogatás nekem is ihletet szokott adni, igaz kicsit másképp. Minden tányérba, pohárba, kanálba vagy tálkába egy- egy újabb álmot látok. Így született az egyszerű joghurttorta ötlete is, amit színes apró ribizliszemekkel szórtam tele. Akár egy… Tovább »

Piacozás során beszerzett málnától beindult a fantáziám. Sőt a kisördög is ott motoszkált bennem, mi történne ha a málnát belekomponálnám valahogy egy lemon crud szerű nyalánkságba. Gondolatot tett követte, bár bevallom ezúttal kicsi félsz volt bennem, mi történik ha ehetetlen. Tévedtem. Még az eredeti citromos verziót is kenterbe veri. Lágyan selymes, édesen illatos és nem… Tovább »

Naná, hogy a várva várt nyári melegben jéghideg gyümölcslevesre vagyok a legjobban vevő. Nincs bevált receptem, nem követek semmi leírást, csak azt teszek bele, amit éppen jónak tartok. Konkrét mennyiséget nem tudok megadni annak ellenére, hogy a kezeimet már többszörösen hitelesítettem 20 dekára 🙂 Most már kezdem érteni miért mondta régen Édesanyám is és a… Tovább »

Nem tudom mit kevernek a kész fagylaltokba, de egy biztos messze nem közelítik meg azt az ízhatást amit házilag el lehet érni. Minden bizonnyal egy titkos, legalábbis számomra az, adalékanyagot hozzáadnak amitől kibírja fagyott azaz szilárd állapotban a fotózás hosszas procedúráját is. Az enyém nem nagyon tudott ellenállni még a majdnem romantikusnak mondható naplemente melegének… Tovább »

Az egész egy hirtelen ötlettel kezdődött. Gyorsan papírt és ceruzát fogtam, nehogy elfeledjem amit hirtelen kigondoltam.   Ez a rajz volt a pöttyös piskóta elindítója is.  Erről bőven beszámoltam egy előző posztban: Pöttyös túró-tekercs. Mindent az ott leírtak alapján készítettem. A kihűlt piskóta tésztát mini tortagyűrűk méretére vágtam és belülről kibéleltem őket. Egy zsírpapírral bélelt… Tovább »

Különösebb indok  vagy alkalom nem szükséges, hogy elpepecseljek a konyhában. Még csak az sem ijeszt el, hogy mini adagokban sütök vagy főzök valamit, persze önvédelmi okokból is. Elég, hogy rám törjön a játszhatnék és elvagyok akár egy néhány éves ovis a legóval, gyurmával. El van a gyerek, ha játszik! El voltam én is. Nem volt… Tovább »

Petit (=pöti, azaz franciául kicsi, pöttöm)  és vie en rose ( az élet rózsaszín) van akinek nem a népszerű szerelmes sláger jut eszébe erről? Sütögetés közben folyamatosan dúdoltam is magamban, közben ismét azt hittem én vagyok Amelie. A kis pöttömkék roppanósan finomak és málnával készültek. Alap recept itt és itt. Ezúttal tejszínes vajkrém került a… Tovább »

Egyszerűen nem bírok ellenállni a piacokon megjelent gyümölcsöknek, zöldségeknek. Temérdek szín, hatalmas illatkavalkád és idén valahogy az ízek is hasonlóak a régi igazi gyümölcs ízekre. Vagy csak az teszi, hogy lecseréltem a beszerzési forrást és vállalva olykor a cipelést váltottam hiperről a termelőire. Mit mondjak életemben ritkán hozok jó döntést, ez most annak tűnik. Nagyon…. Tovább »

Vilmoskörte, császárkörte, téli körte… ezektől a nevektől rögtön elábrándozok! Visszanyúltam egy klasszikus recepthez, a boros körtéhez és elkészítettem életem legszebb rózsaszínű körtéjét, amit szederkrémmel és málnapéppel bolondítottam. A kettévágott körte fokozatosan halványul a külső élénkpirosból a belső áttetsző gyöngyházrózsaszínbe. Hozzávalók: 4 körte, 7,5 dl vörösbor, 2 dl szederkrém, 25 dkg cukor, 20 dkg málnabefőtt, 1/2… Tovább »

Emelje magasba a kezét az akinek kedve van főzni mikor a hőmérő higanyszála árnyékban is 40°C fölé kúszik! Én nem. Ő nem. Ő sem… Enni márpedig kell! Nem pusztán muszájból- élvezetből is. Így történt velem ebben a hatalmas kánikulában: tűzhely helyett a hűtőszekrény felé menekültem. Szerencsémre akadt benne néhány finomság, amiből összeütöttem a ma esti… Tovább »